Megint elkezdődött egy új tanév. A nyári kilengések, későn fekvések, hosszas főzőcskézések ideje lejárt, este hazaesve viszont muszáj megetetni a fáradt népeket. Nekem esne rosszul, ha nem főznék. Viszont ilyenkor már gyorsan kell cselekedni, hogy mindenki időben álomra hajthassa apró fejecskéjét és én se érezzem felmosórongynak magam másnap. A sietség problémáját tovább mélyíti a napi menütől való azon elvárás, hogy lehetőleg olcsó is legyen. Ilyenkor jön a hozzávalók felmérése (jobb napokon ez már hazafele úton megtörténik, így esély nyílik a hiányzó alapanyagok beszerzésére), és a receptek böngészése. Ám nyilván valahol mindig megcsúszik a rendszer. A két fő kritérium közül általában az egyiket egy elegáns mozdulattal szabadjára engedem, ezzel egyidejűleg mindig megfogadom, hogy sokkal (értsd: sokkaldesokkal) előrelátóbb és tervezőképesebb anyává válok. Azonnal.
Hát.
Ez egészen eddig csak álom maradt. Most viszont az új (tan)évvel új időszámítás kezdődik. Minden napra előre tervezett meleg étellel, heti egyszeri nagybevásárlással az idő-és költséghatékonyság maximális figyelembevételével. Természetesen igyekezvén mindezt az egészség jegyében abszolválni. Nem vagyok biztos benne, hogy ezt azonnal képes is leszek működtetni, de legyen ez amolyan célféle.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: